Vízvezeték szerelvényeket házi rendszerekben alkalmazzák, kialakításuk és feladatuk szerint két csoportba oszthatók: 1. mindkét végén vezetékre kötött átmenő (csőhálózati) és 2. egyik végén vezetékre csatlakoztatott kifolyószerelvényekre.
Felépítésük miatt egyaránt alkalmasak az áramoltatott víz útjának szabaddá tételére és lezárására, valamint — egyes fajtájuk — az átfolyó mennyiség szabályozására. A zavartalan üzemvitel fenntartására vannak nyomásszabályozó, biztosító- és légtelenítő lég-beszívó szerelvények. A vízvezeték szerelvények elvi kialakítását a zárás módja szerint az ábra szemlélteti. Így lehetnek: a) szelepek, b) csappantyúk, c) csapok, d) tolózárak. A tolózárak az áramlásra, ill. a csőtengelyre merőlegesen működtetett záróékes vagy lapos szerkezetek. A csapok valamennyi szerelvény közül a leggyorsabb zárásra alkalmas szerkezetek, amelyeket a csapházába épített forgótest 90 °C-os elfordításával lehet nyitni vagy zárni. Sem a tolózárakkal, sem a csapokkal nem szabályozható a víz térfogatárama (így dugulás kialakulhat). A szelepek a szerelvényházban kialakított átfolyónyílás — szelepülés — és azzal szemben mozgatható szeleptányér közötti távolság változtatásával tudják a víz térfogatáramát módosítani, a szelepet nyitni vagy zárni. A csappantyúk visszaáramlást gátló szerkezetek (dugulás elkerülése). Általában a felső rögzítésű, tengelyre fűzött zárótárcsa íves pályán mozogva, az üzemszerű áramlás megszűnésével a szelepülésre csapódik, és az ellentétes irányú víz haladását akadályozza meg.
A szerelvények elvi felépítését az eredeti megjelenésükhöz képest napjainkig lényegesen nem változtatták, de a tömörség megbízhatóságát, a kopásállóságot, valamint az üzembiztonságot, különösen a kifolyószerelvények esetében számos módon korszerűsítették.
Csőhálózatba épített szerelvények
Tolózárak: Többségükben épületen kívüli vagy az épület nagyobb átmérőjű alapvezetékében használatos zárószerkezetek. Előnyös a beépítésük hálózati szakaszolóként vagy körvezetékekben, ahol a víz áramlása változó irányú is lehet. Előnyük továbbá, hogy az egyenes áramlást lehetővé teszik, alaki ellenállásuk nem számottevő.
Főbb szerkezeti elemei:
- a befoglalóház
- a fedél tömszelencével
- a zárólap (záróék) orsóval
A befoglalóház alakját az üzemi nyomásviszonyok határozzák meg: 0,2...4 bar esetén lapos házú, 6...16 bar esetén ovális hűzú, 16 bar fölött hengeres hűzú a tolózár. Menetes, karimás és tokos kivitelű. Ez utóbbi közvetlenül földbe, a vezetékkel megegyező módon, tolózárakna nélkül is elhelyezhető.
A PEETS tolózár a legáltalánosabban használt menetes csatlakozású szerelvény. Készülhet sárgarézből, bronzból, acélból, de a záróék minden esetben sárgaréz. Belső-belső menetes csatlakozású, de lehet karimás kivitelű is. A felső rész menettel csatlakozik a házhoz, belül fekvő orsómenettel. Nyitni az óramutató járásával ellenkező, zárni megegyező irányban lehet. A tolózárház alsó oldalán egy felfúrással ürítésre alkalmassá tehető "szemölcs" található.